Az underground legmélyén fortyogó színtér egyik nagy meglepetése már rögtön az év elején befutott: a Relapse még januárban jelentette be, hogy kedvenc főemlősünk, a szeretetre méltó Vasmajom visszatért. A gyűlölettel, undorral és dühvel teli banda, amely eredetileg alig öt éven keresztül mérgezte önmagát és környezetét, és teljes életműve kimerült két stúdiólemezben, egy EP-ben és egy igencsak kérdéses minőséget képviselő, posztumusz koncertanyagban. Ez persze nem akadályozta meg, hogy a sludge-színtér egyik kult-kedvencévé váljon a saját magát általában nihilistaként jellemző, ellenlábasai által inkább csak primitív bunkónak tartott ötösfogat, akiket többnyire – teljes joggal – a Grief és az Eyehategod kereszteződésében szoktak elhelyezni, azzal a megjegyzéssel, hogy azért természetesen a mindenható Black Sabbath rájuk is alapvető hatást gyakorolt. (Fel is dolgozták tőlük a Cornucopiát, nem is lett rossz.) Szenzációhajhászásként pedig fontos kiemelnünk, hogy állítólag nagy rajongójuk, Phil Anselmo éppen az ő debütáló anyagukat hallgatta híres-hírhedt túladagolásakor.
