Shock!

január 10.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Paradise Lost: Medusa

Paradise Lost: Medusa

A Paradise Lost önmagában is nehéz eset. Voltak ugye valaha az aranyévek, amikor műfajukon belül kiüthetetlenek voltak a középsúly kategóriában. Ha azt mondjuk, Gothic, Icon, Draconian Times, pontosan tudja mindenki, mekkora alapvetés a csapat. Aztán teltek-múltak az esztendők, s egy hanyatló korszak után elkezdődött egy izgalmas útkeresés, amelynek eredménye a Faith Divides Us - Death Unites Us és a Tragic Idol albumokon bontakozott ki teljes pompájában. Személy szerint azt éreztem a helyes iránynak, azt a rendkívüli fantáziával, elképesztő dallamokkal megtűzdelt hömpölygést. Nick Holmesék azonban nem így gondolták, s a 2015-ös The Plague Within albummal elég egyértelműen jelezték, hová is szeretnének visszakanyarodni.

 

Venom Inc.: Avé

Venom Inc.: Avé

Mantas neve alapból magáért beszél, szóval a Venom egykori gitárosa, illetve a klasszikus korszak utáni frontember, Tony „The Demolition Man" Dolan által grundolt Mpire Of Evil eddig sem árult zsákbamacskát. Noha kimondottan kedveltem a csapatot, a nevüket sosem tartottam szerencsésnek, így a másik régi venomos harcostárs, Abaddon csatlakozása után...

Ten: Gothica

Ten: Gothica

Gary Hughes énekes/dalszerző/főnök ma is úgy működteti a Tent, mintha még mindig 1983-at írna a naptár. Az eredetileg 1994-ben indult brit zenekar a 2002-es Return To Evermore után egy jó fél évtizedre ugyan eltűnt, 2010-es visszatérésük óta azonban ezzel együtt már öt komplett nagylemezt, két válogatást meg egy EP-t is kiadtak, ami tényleg olyan ...

Rancid: Trouble Maker

Rancid: Trouble Maker

A rossznyelvek szerint a Rancid kizárólag azért válhatott a '90-es évek közepén felbukkant kalipunk vonal egyik legsikeresebb csapatává, mert anno jó időben voltak, jó helyen. A Green Day-es Billie Joe Armstrong éppen akkor kollaborált velük egy dal erejéig (Radio), amikor már küszöbön állt a Dookie minden várakozást felülmúló áttörése, az Offsprin...

Arch Enemy: Will To Power

Arch Enemy: Will To Power

Nem szeretnék „a demók még jók voltak"-típusú elitista, sznob seggfejnek tűnni, de üsse kő, nevezz annak: akármennyire nagyra is értékeltem az Arch Enemy egyre megkerülhetetlenebb sikereit, úgy kábé a második csajos lemezük, a 2003-as Anthems Of Rebellion után egyetlen albumukat sem tudtam már kedvenccé hallgatni. Alissa White-Gluz leigazolásának ö...

Quiet Riot: Road Rage

Quiet Riot: Road Rage

Alapból is csak nagyon mérsékelt érdeklődést váltott ki belőlem az új Quiet Riot-lemez híre, amikor pedig a felvezető kampány közepette kiderült, hogy a csapat a finisben énekest cserél, és újraveszi az egész anyagot, már tényleg nehezen tudtam komolyan venni a dolgot. Papírforma szerint komplett öngyilkosság ilyesmit megjátszani ennyire a procedúr...

Exit Eden: Rhapsodies In Black

Exit Eden: Rhapsodies In Black

Gondolom, sokan észrevették már, hogy egy aktuális lemezmegjelenésnél a zenekarok egy része jól megírt dalok helyett egyre inkább a feldolgozásokra, avagy még inkább a frappánsan megfogalmazott promóciós szövegek kitalálására fektetik bele az energiáikat. Pedig hát volt idő, amikor még a legnépszerűbb mottókhoz és szállóigékhez is minimum egy törté...

P. Mobil: Csoda történt!

P. Mobil: Csoda történt!

Tekintve, hogy a Farkasok völgye – Kárpát-medence jó öt évvel az azt megelőző Mobileum után jelent meg, és azóta is folyamatosan érkeznek a retrospektív kiadványok a fáradhatatlan Schuster Lóránt által meghatározott precíz ütemterv szerint, valószínűleg egyik Mobil-szimpatizáns sem gondolta volna, hogy alig több mint két évvel később új lemezt foghat k...

Masterplan: PumpKings

Masterplan: PumpKings

Ha már az idei esztendő, többek között a klasszikus felállású Helloween összeröffenésről és a Keeper albumok jubileumáról szól, füleljünk bele az anyabandához valamelyest kapcsolódó honpolgárok legutóbbi attrakciójába is, akik ugye pofátlanul – vagy akár közös megegyezéssel – saját képükre formáltak néhány tökfejes nótát. A mutatvány értelmi szerzője...

Prong: Zero Days

Prong: Zero Days

Megérkezett a menetrendszerű, új Prong-lemez, Tommy Victor a sikeres koncerteket csak új anyaggal lehet lekötni-típusú új zenei trendeknek megfelelően leszállította az idei adagot. De ne legyünk rosszmájúak: az igazság az, hogy Tommynk baromi jó szériát fut az utóbbi években, kiégésnek, öregedésnek semmi jelét nem mutatja, és TÉNYLEG baromi jó dalo...

Alice Cooper: Paranormal

Alice Cooper: Paranormal

Kicsit mindig tanácstalan vagyok, amikor olyan intézményesült, sokszorosan veterán előadók lemezeiről kell írnom, mint például Alice Cooper. Most komolyan, mit lehet elmondani egy olyan arc huszonhetedik (!) stúdióalbumáról, aki ötven éve a zenebizniszben nyomul, és mindenki ismeri? Sok értelmeset biztosan nem, pláne, hogy az efféle zenészek a legr...

Night Demon: Darkness Remains

Night Demon: Darkness Remains

A kaliforniai Night Demon egy újabb üdvöske a virágzó retro-heavy metal színtéren, akiknek második teljes nagylemeze idén április végén jelent meg a Steamhammernél. Kicsit későn jutott el hozzám ez az anyag, de végül csak felfigyeltem rá. A Jarvis Leatherby által vezetett trió 2011-ben alakult, azóta azonban mindenki lecserélődött a basszusgitáros/...

Tau Cross: Pillar Of Fire

Tau Cross: Pillar Of Fire

A Tau Cross különösebb előzetes hírverés nélkül szállította le első lemezét bő két évvel ezelőtt, 2015 júniusában. A Michel Langevin Voivod-dobos és Rob „The Baron" Miller ex-Amebix-vokalista páros mellé a Miseryből ismerős John Misery és a War//Plague-gitáros Andy Lefton sorakozott fel még 2013-ban, két évvel később pedig össze is hoztak egy totál e...

Rex Brown: Smoke On This...

Rex Brown: Smoke On This...

A bevezető sajtónyilatkozatokban elég rendes váltást harangozott be a Smoke On This... kapcsán Rex Brown, ám annak ellenére, hogy Nashville-ben készült, a Pantera volt basszusgitárosának első szólóalbuma természetesen nem lett cowboykalapos-akusztikus cucc. Sőt, én még csak igazán komoly iránykorrekciónak sem érzem, már amennyiben persze nem a Pant...

Dead Cross: Dead Cross

Dead Cross: Dead Cross

Rágom egy ideje a Dead Crosst, ahogy Weiszék rágták a gittet A Pál utcai fiúkban. Szutykos, kellemetlen galacsin, kiköpni nem szabad, lenyelni nem lehet. Hányni ugyan nem kell tőle, de sok öröm sincs benne. És ahogy újra és újra nekiveselkedek, egyre jobban úgy érzem, igazság szerint már csak muszájból csinálom.

Steven Wilson: To The Bone

Steven Wilson: To The Bone

Az utóbbi időben elég sokszor érzek késztetést arra, hogy felpattanjak a monitor mellől és tiszta erőből nekirohanjak kopaszra borotvált fejjel a falnak. E roppant idegnyugtató hatású gondolatfoszlányok persze mindig csak akkor jelentkeznek a legintenzívebben amikor elkezdem görgetni egyes – itt meg nem nevezett – magyar zenei oldalak „értékeléseit...

Accept: The Rise Of Chaos

Accept: The Rise Of Chaos

Minden helyén kezelés és metalklisé-ironizálás mellett is eljutottunk oda 2017-re (és persze angolul nem számít ugye), hogy az Accept is tudott teljességgel vállalhatatlan dalszöveget írni, olyat, amit még Joey DeMaio is kínosnak tartana ma már, nem beszélve hazai metalszövegíró ikonjainkról. Komolyan nem találok szavakat... Az Analog Man gondolatme...

Ereb Altor: Ulfven

Ereb Altor: Ulfven

Már a svéd Ereb Altor sokadik albumáról írunk, és utóbb eléggé nyilvánvalónak látszik sajátos lemezkiadási logikájuk is, amelyben egy-egy kísérletezősebb kedvű alkotást ( Gastrike , Nattramn ) rendre egy hagyománytisztelőbb anyag követ. Utóbbira ad példát a 2013-as Fire Meets Ice , és e kalapba helyezem a legfrissebb sorlemezt, az Ulfvent is. Ebbe a veté...

Pyramaze: Contingent

Pyramaze: Contingent

A Pyramaze volt az a zenekar, ahol Matt Barlow 2007-ben visszatért, miután szeptember 11. miatt úgy döntött, hogy a profi zenészkarrier helyett inkább rendőrként kívánja szolgálni hazáját. Barlow előtt Lance King (ex-Balance Of Power), 2008-as távozása után pedig Urban breed (ex-Tad Morose, ma Serious Black) állt a zenekar élén, engem azonban egyik...

Municipal Waste: Slime And Punishment

Municipal Waste: Slime And Punishment

A 2000-es évek közepén a Municipal Waste a neothrash-színtér legjobb bandái közé tartozott, akik ugyan a többi hasonszőrű csapathoz hasonlóan szintén nem találták fel csövön a lyukat (azaz néha szinte pofátlanul nyúlták a nagy öregeket), de jó dalokat írtak, és élőben is aprítottak rendesen. A legkirályabb cuccuk számomra egyértelműen a 2007-es The ...

All That Remains: Madness

All That Remains: Madness

Furcsa egy zenekar ez az All That Remains, pedig annak idején aztán mindennek tűntek, csak annak nem. Phil Labontéék autentikusságához nem férhet sok kétség, a springfieldi banda annak idején ott volt a metalcore kezdeteinél, a Shadows Fall- és Killswitch-kapcsolódásokat aligha kell külön részleteznem. Bár nem tagadom, én sosem találtam őket még cs...

Tankard: One Foot In The Grave

Tankard: One Foot In The Grave

A Tankard régi intézmény a germán metalszíntéren, így mindig, mindenki pontosan tudja, mire számíthat Gerréék egy-egy új albumától. Ez a megállapítás lényegét tekintve igaz, ugyanakkor – mint minden hasonló bandánál – abból a szempontból azért árnyalhatjuk egy cseppet, hogy ideális esetben az efféle markáns stílussal rendelkező, régi motorosok sem ...

Avatarium: Hurricanes And Halos

Avatarium: Hurricanes And Halos

Az Avatarium az utóbbi évek egyik legkompaktabb és legsikerültebb története az európai színtéren. Miközben adott egy jól ismert figura és a hozzá kapcsolódó, jól ismert dalszerzői stílus, a projektből fokozatosan igazi zenekarrá fejlődött formációban Leif Edling úgy tudta újraértelmezni a saját fogásait, hogy a végeredmény az első pillanattól fogva...

Mr. Big: Defying Gravity

Mr. Big: Defying Gravity

Amennyire tetszett a visszatérő What If... , annyira elszaladt mellettem a spontánabbra, koszosabbra vett legutóbbi Mr. Big-lemez, a ...The Stories We Could Tell . Nem volt vele különösebb gond, de valahogy nem is éreztem úgy, hogy állandóan hallgatnom kell. Van ilyen, nem is akarom túlagyalni a témát. A Defying Gravity már elsőre is rokonszenvesebb vo...

Goatwhore: Vengeful Ascension

Goatwhore: Vengeful Ascension

Elképesztő belegondolni, hogy a Sammy Duet (ex-Crowbar, Acid Bath) és Ben Falgoust (Soilent Green) nevével fémjelzett Goatwhore immár saját jogán is húsz (!) éve tapossa a mókuskereket. Nemhogy megfáradni nem látszik azonban a brigád, de az egyre feljebb helyezett lécet egyre nagyobb magabiztossággal ugorja meg az underground frontvonalába igyekvő ...

Vallenfyre: Fear Those Who Fear Him

Vallenfyre: Fear Those Who Fear Him

Ahhoz képest, hogy egy szörnyű tragédiából jött létre, Gregor MacKintosh Vallenfyre projektje az utóbbi évek egyik legjobban elsült csatolt zenekara. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a formáció leplezetlenül és teljesen bevallottan visszahatott az anyacsapatra, a Paradise Lostra is. Mert az oké, hogy a csapat fokozatosan amúgy is vis...

Dying Fetus: Wrong One To Fuck With

Dying Fetus: Wrong One To Fuck With

A címért máris jár egy pont, a borítóért még egy, így kapásból jó pozícióban kezdett nálam a Dying Fetus nyolcadik mocsadéka. Plusz vegyük hozzá, hogy a Reign Supreme sem mostanában jött ki a kedves kamarazenekartól, hanem jó öt évvel ezelőtt, így igazán ránk fért már némi vér és bél John Gallagherék húsüzeméből. Változás nem történt, az abszolút s...

47. oldal / 227

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.