A Crazy Lixx 2010-es második nagylemeze, a New Religion hosszabb távon is a 21. századi dallamos vonal kiemelkedő albumai közé tartozott. A svéd csapat tökéletesen ráérzett a hajmetal-korszak hangulatára, és olyan tálalásban nyomták a Def Leppard, a Danger Danger, a Skid Row és társaik által szabadalmaztatott paneleket, hogy egyből megettem a dolgot....

Vérzik a szívem. A Witherfall első – és nagy eséllyel utolsó – lemeze mindenkinek bátran ajánlható, aki valaha is szerette a komplex, okos és hangulatos progresszív heavy/power metalt, viszont borítékolhatóan elsikkad majd. Miért is mondom ezt? Egyfelől, mert az album eleve több mint két éve dobozban állt a kiadása előtt, ami ugye sosem jelent jót,...

Nem megyek bele, mennyire problémásnak tartom, hogy egy Vain-szintű zenekar nulla reklámmal, nulla körítéssel, teljesen magánban kénytelen megjelentetni a lemezét. Annyival mondjuk kétségtelenül jobb a helyzet, mint régebben, hogy ma már létezik közösségi finanszírozás, így a Rolling With The Punches albummal legalább a pénzénél van Davy Vain és cs...

Titkon reméltem, hogy a többek között az Arenából, az It Bitesból és a Frostból is ismerős John Mitchell tavalyelőtti Lonely Robot-lemezének lesz egyszer még folytatása, és most, amikor már kellemesen összebarátkoztam a második felvonással, azt kell mondanom, hogy nagyon is megérte elkészíteni a The Big Dreamet. Már most úgy tűnik, hogy progos vonalo...

Teljesen véletlenül botlottam bele a Synaptik idén márciusban megjelent második nagylemezébe, a Justify & Reasonbe, de az ötszámos lemez már első hallgatásra meggyőzött. Annak ellenére, hogy leginkább technikás prog.-powernek nevezhető zenéjük nem éppen habkönnyű hallgatnivaló, mégis könnyen találhat benne fogódzót bárki, aki kicsit is fogékony...

Noha örültem, amikor ismét – immáron másodszorra is – újjáalakult a Life Of Agony, annyira azért nem ültem tűkön a visszatérő album miatt. Lehet, hogy most sokan belémvágnák majd a nagykést, de akkor is kimondom: a New York-i zenekar számomra alapvetően mindig is egylemezes csapat volt. És ezt nem úgy értem, hogy a River Runs Red utáni dolgaikat nem bí...

Igencsak ideje volt már, hogy a '90-es évek egyik emblematikus sikercsapata új anyagot adjon ki, hiszen annak ellenére nem jelent meg 2006 óta semmi Dog Eat Dog név alatt, hogy a brigád pár év kihagyás után már 2010-ben visszatért. Ha nem vagy pofátlanul fiatal, illetve a komplett '90-es éveket sem aludtad át, akkor nyilván képben vagy a csapat zen...

Bevallom, az Amberjack viszonylag friss csapat számomra. Hallottam már a nevüket korábban, de a zenéjükkel ezen a most kiadott debütáló anyagon szembesültem először. Viszont örülök neki, hogy így alakult, mert a Storm kimondottan feelinges, jó dalokkal telepakolt album. Különösebben eredetinek nem nevezném, de a csapatnak akár külföldön is simán le...

Ugyan ki ne érzékenyülne el, amikor megpillantja ezeket a derék, szőrös fiúkat, amint tunikában, mübűrmellvértekben, kellékkardokkal kezükben kaszabolják a levegőt halál metalt megvető bátorsággal, miközben főnökük eredeti montreali akcentusos tört latinnal üvölti bele a bizonytalanság csendjébe Rómába vetett igaz hitét? Engem lazán legyalult az Ex...

Nagyon csúnyát fogok mondani: vannak olyan előadók, akiknek a kreativitás szempontjából egyszerűen nem tesz jót, ha leállnak a különféle tudatmódosító szerek használatával. Cinikus dolog persze ilyet állítani, de gondoljunk csak például a Red Hot Chili Peppers vagy a Jane's Addiction sokat próbált tagságára, de hazai példáknál maradva sem Pajor Tam...

Egy cseppet sem lennék meglepődve, ha Arjen Anthony Lucassen Pataky Attillához hasonlóan egyszer csak bejelentené, hogy bizony ő is valamiféle kapcsolatban áll a mienknél fejlettebb civilizációk küldötteivel, akiktől folyamatosan kapja a segítő információkat földi küldetésének beteljesítéséhez. A hórihorgas holland zseni nemcsak két és fél méteres ...

Kevés szomorúbb dolog létezik annál egy rajongó számára, mint amikor a kedvencéről már csak múlt időben beszélhet. Haláleset, fásultság, kifulladás – az évtizedek során megannyi jelentős zenekar fordult a létből bele a mindent megszépítő emlékezet időtlenségébe, hogy aztán sokuk végül visszatérjen onnan, több-kevesebb sikerrel. Éppen ezért csó...

A Whitesnake-be távozott Joel Hoekstra helyén már Keri Kelli gitározik Brad Gillis mellett az új Night Rangeren, de ezt leszámítva természetesen a Don't Let Upon sem történtek lényeges változások az egyik örök amerikai jukebox-bandánál. Persze ennél a korosztálynál az ember már eleve nem is számít kísérletezésre, és ez így is van rendjén. Szép dolo...