Nem is különösebben érdekes, hogy pontosan mikor, de valahol az elmúlt évtizedben teljesen elvesztettem a lelkesedésemet a Borknagarral kapcsolatban. Volt pedig egy időszak, amikor egy-egy új albumuk kapcsán csupán az lehetett kérdés, hogy milyen megközelítésben szállítanak le egy újabb klasszikust, az aktuális felállástól nagyjából függetlenül. A zenekar túlzás nélkül átjáróházként funkcionált akkor és azóta is, amelyben a vezér Øystein G. Brun mellett éppen az a Vintersorg képviselte a másik újkori alappillért, akinek neve a Borknagar csillagának „leáldozását" is fémjelzi. Oktalanság lenne persze ezért a nem éppen felévelő pályaívért minden felelősséget a frontember nyakába varrni, de tény: 2010 környékén erősen úgy tűnt, hogy a közösen megásott gödörből aligha vezet számukra kiút.
