Shock!

november 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Mystic Prophecy: War Brigade

Mystic Prophecy: War Brigade

A Mystic Prophecy egy német, pontosabban Bad Grönenbach-i zenekar, leginkább pedig arról híresek, hogy az ezredforduló tájékán négy éven keresztül náluk játszott az a Gus G., aki először a Firewind révén, majd pedig Ozzy jelenleg is regnáló gitárosaként tett szert egyre komolyabb reputációra és hírnévre. Gus játéka az első három lemezen hallható, a csapat azonban nélküle is él és virul. A görög gitáros helyére anno két hathúrost is leigazoltak, így 2005 óta már ötösben tolják, War Brigade című, idén tavasszal napvilágot látott lemezük pedig már a kilencedik a sorban, és három évvel követi a 2013-as Killhammert, ami az eddig legnagyobb pauza két korong között a csapat történetében.

 

Evergrey: The Storm Within

Evergrey: The Storm Within Alig két év telt el a legutóbbi, kimondottan erősre sikerült Evergrey-lemez óta, és azóta aránylag csendben telt az idő a zenekar körül – legalábbis számomra, meg ugye ha jól emlékszem, 2011-ben jártak nálunk utoljára a Kamelot előtt. A The Storm Within egész pontosan a tizedik a stúdiólemezeik sorában, és ha már ilyen szép jubileumi számot megértek, ö...

Green Day: Revolution Radio

Green Day: Revolution Radio

Nagyon könnyen rúghatnék egy punkosan jól irányzottat az unatkozó amerikai punk rock tinédzserekből lett lemez- és dollármilliomosokból lett Bob Dylan-, Levellers- és The Who-imádó, önmagát kereső rockcsapatból lett főnixként feltámadó, saját magát újradefiniáló, megintcsak lemez- és dollármilliomosokból lett környezettudatos, komolygondolkodású, h...

Living Colour: Who Shot Ya

Living Colour: Who Shot Ya

Szó, ami szó, baromira itt lenne már az ideje egy új Living Colour-lemeznek, hiszen a legutóbbi The Chair In The Doorway 2009-ben jelent meg, a Shade című folytatást pedig immáron legalább három éve ígérgetik. Ez az EP tehát nagyon jól jött, bár nem tudom, előrukkolnak-e vele, ha nem lángol fel az utóbbi hónapokban ismét az etnikai feszültség az amer...

Serious Black: Mirrorworld

Serious Black: Mirrorworld

Papíron igen jól hangzott az, hogy egy zenekarban az ex-helloweenes Roland Grapow, a Blind Guardian ütőse, Thomen Stauch és a Tad Morose ex-énekese, Urban breed egyesítette erőit, de sajnos később a Serious Black mind lemezen , mind élőben csalódást okozott számomra. Pont az nem volt meg ugyanis első korongjukban, az As Daylight Breaksben, amiért a leg...

Lanfear: The Code Inherited

Lanfear: The Code Inherited

A Lanfear egy német progmetal-csapat, akik éppen húsz évvel ezelőtt jelentették meg bemutatkozó nagylemezüket, a Towerst. Ha ennek ellenére nem hallottál még róluk eddig, abban semmi meglepő sincs, a banda ugyanis az underground legmélyebb bugyraiban tevékenykedik. Szemfüleseknek viszont ismerős lehet a nevük, hiszen a '90-es évek végén és a 2000-e...

Dopethrone: 1312

Dopethrone: 1312

Minél randább, annál szebb – vallja Gőböly Lee Kerouac Útonjában. Gőböly a Dopethrone-t gyönyörűnek találná. Mert ugyanaz a kínban és keservben megfogant, vérben, szarban és mocsokban tapicskoló, sludge alapú, rikácsoló durvulat ez, mint mondjuk az Eyehategod esetében, ami rábukkant a Weedeater titkos kábszer-lerakatára és némi okkult mázt öntött m...

Suicidal Tendencies: World Gone Mad

Suicidal Tendencies: World Gone Mad

Kétség sem férhet hozzá, hogy a thrash-színtér idei egyik legnagyobb szenzációja volt, amikor Dave Lombardo csatlakozott a Suicidal Tendencieshez. Szép lassan aztán az is kiderült, hogy nem csupán néhány koncertről vagy turnéról van szó, hanem a jó öreg Cyco Myko a beígért új album felvételeit is Dave-vel képzeli el. A jelen állás szerint utolsó Su...

Charred Walls Of The Damned: Creatures Watching Over The Dead

Charred Walls Of The Damned: Creatures Watching Over The Dead

A hét évvel ezelőtt szupergroupként összeolvadt amerikai brigád bemutatkozó anyaga több mint ígéretes attrakciónak tűnt annak idején, hiszen aligha lehet nagyot tévedni egy olyan elvetemült arccal, mint a másodállásban stand-up komikusként és horror-vígjátékok alkotójaként is ismert (nem mellesleg dobosisten) Richard Christy. Ugyanígy napjaink egyik ...

Meshuggah: The Violent Sleep Of Reason

Meshuggah: The Violent Sleep Of Reason

A Meshuggah szent tehén, így aztán az ember mindig illő tisztelettel igyekszik közelíteni hozzájuk, ám nálam az utóbbi években nem szoktak mindig jól végződni ezek a kísérletek. Nyugodtan nevezz begyepesedettnek, de én bizony a mai napig a Contradictions Collapse-et és a Destroy Erase Improve-ot – meg persze a közéjük ékelt None-t – tartom a svéd p...

Grand Mexican Warlock: III

Grand Mexican Warlock: III

Nem volt szerelem első hallásra, de nagyon nem. Mármint találkozásom a Nagy Mexikói Boszorkánymester cím nélküli, harmadik nagylemezével. Konkrétan a nyitó Main Stage hallatán elsőre le is kapcsoltam az egészet, „hát akkor ezt most hagyjuk is, nem az én idegzetemnek való az ilyesmi" felkiáltással. (Ez az egyetlen tétel amúgy, amit mind a mai napig ...

Meshiaak: Alliance Of Thieves

Meshiaak: Alliance Of Thieves

Egyre ritkább, amikor valamire abszolút nem számítok, és mégis nagyon megtetszik, így aztán maradéktalanul és feltétel nélkül örülök a Meshiaak bemutatkozó nagylemezének. Bár a váratlanság persze relatív, hiszen a Mascot kiadó neve eleve garancia a minőségre, és a tagságon végigfutva is egyből felkapja az ember a fejét, hiszen a bandában Jon Dette ...

Alter Bridge: The Last Hero

Alter Bridge: The Last Hero

Le a kalappal Mark Tremontiék előtt, mert még annak ellenére is képesek az Alter Bridge hároméves lemezmegjelentetésének ütemtervét tartani, hogy azért mind a gitáros, mind pedig Myles Kennedy énekes igencsak elfoglaltak voltak az utóbbi időben. Nem is értem, hogy van ennyi energiájuk és kreativitásuk, hiszen Tremontinak a legutóbbi, 2013-as Fortres...

Raging Speedhorn: Lost Ritual

Raging Speedhorn: Lost Ritual

Több mint fél évtizedes pauza után tért vissza két évvel ezelőtt az északkelet-angliai Corbyból származó, sludge/hardcore/stoner zenei elemekre és életszagú dalszövegekre épülő ösztönmixet muzsikáló Raging Speedhorn. A korábban négy stúdió-, valamint egy élő felvételeket és korai demókat tartalmazó album mellett a srácok 1999 és 2008 között végigtu...

Airbourne: Breakin’ Outta Hell

Airbourne: Breakin’ Outta Hell

Ahogy legnagyobb mestere és példaképe, az AC/DC, úgy az Airbourne sem próbálja meg lemezről lemezre feltalálni a kereket. Most, hogy megérkezett a negyedik album, ki merem jelenteni, amihez amúgy eddig sem fért sok kétség: Joel O'Keeffe-ék végérvényesen lehorgonyoztak annál a stílusnál, amit olyannyira tökéletesen elkaptak a debütáló Runnin' Wild on,...

Prophets Of Rage: The Party’s Over

Prophets Of Rage: The Party’s Over

Az idei év egyik pozitív fejleménye mindenképpen a Prophets Of Rage összeállása, amit ugyan részben másként hívnak, de a lényeget mindnyájan értjük: ez itt gyakorlatilag a Rage Against The Machine, de mivel Zack De La Rochát a többiek az istennek sem tudják rávenni az érdemi munkára, ezért a lehető legjobb megoldást választották. Most komolyan, kiv...

In The Woods...: Pure

In The Woods...: Pure

Az idei év nagy underground visszatérője, a norvég In The Woods... abból a nem túl szerencsés alapállásból fut neki újra, hogy közmegegyezéses klasszikusukat mindjárt a második kísérletre, még 1997-ben elkészítették. Az Omnio árnyéka azóta is követi a kristiansandi brigád minden lépését, pedig már akkor, két évtizeddel ezelőtt is sejthető volt, hogy ...

Opeth: Sorceress

Opeth: Sorceress

Tapasztalatom szerint többnyire három alapvető ok miatt szoktak a rajongók elfordulni (gátlástalan köpködésbe kezdeni) egy jól bejáratott nevű zenekartól: stílusváltás, önismétlés, tagcserék. Mindezekhez pedig hozzátehetünk egy negyedik jelenséget is: a hallgató lelkesedésének fokozatos csökkenését, ami általában akkor szokott bekövetkezni, ha egy ...

Devin Townsend Project: Transcendence

Devin Townsend Project: Transcendence

Biztos lesz, aki rossz néven veszi, amit írok, de igazság szerint huzamosabb ideje nem tudok már különösebben lelkesedni Devin Townsend új albumai iránt. Mindig megpróbálkozom a többé-kevésbé menetrendszerűen érkező friss cuccokkal, és nyugtázom, hogy jók, de összességében a 2003-as Accelerated Evolution volt az utolsó lemez a kanadai multihangszeres ...

Beartooth: Aggressive

Beartooth: Aggressive

Sok zenekar sok lemeze kapcsán leírtam már, hogy mennyire vicces, amikor más – modernebb és durvább – vonalról érkezett arcok eljutnak a hagyományos rockos panelekig, és azokból építenek valamit. Az ilyen kísérletekből néha persze születnek skizofrén próbálkozások is, de jónéhány hasonló ívású albumot nagyon szeretek az utóbbi tíz-tizenöt évből a P...

Trillion: Dreaming Black

Trillion: Dreaming Black

Nemrég írtunk Áron Andris, azaz Apey új szólólemezéről, ezúttal pedig az a Trillion-album kerül sorra, amelyet akár – jócskán leegyszerűsítve a dolgokat – a Foxes hangosabb, vadabb és nehezebben kezelhető ikertestvérének is nevezhetnénk. Egy hatalmas differencia azért jelentkezik: ezeket a fekete álmokat már nem kizárólag Apey barátunk látja – pláne,...

Vicious Rumors: Concussion Protocol

Vicious Rumors: Concussion Protocol

Az elmúlt néhány évben akárhányszor is sikerült beszélnem Geoff Thorpe-pal, a Vicious Rumors főnökével, mindig hangsúlyozta, hogy a mostani a zenekar történetének legszebb korszaka. Abban ugyan biztos vagyok, hogy nem most vannak népszerűségük csúcsán, az azonban valóban igaz, hogy folyamatosan koncerteznek, és a különböző hanganyagok is szinte éve...

Kansas: The Prelude Implicit

Kansas: The Prelude Implicit

Fanatikus rajongóként még mindig nem igazán tudom eldönteni, hogy jó ötlet-e a Kansas jelenlegi, majdhogynem teljes mértékben átalakított felállását Kansasnek hívni, avagy sem. A zenekart egyaránt menedzselő és a dobosi posztot a kezdetektől betöltő Phil Ehartra viszont még e levegőben csüngő kérdés ellenére sem vagyok képes haragudni, hiszen kitar...

Uzipov: Szennyes

Uzipov: Szennyes

Uzipovék tudják, hogyan kell velősen fogalmazni. Ez elsőre talán nem tűnik valami nagy ördöngösségnek, aztán mégsem megy sok mindenkinek, hogy egyszerűen, de ne túl tufán, röviden, mégis érthetően mondja el, mit is akar valójában. (Bevallom, olykor nekem sem sikerül, de azért most megpróbálom.) Mert bár a fővárosi banda első anyaga, a nagyszerű Baza...

Thy Catafalque: Meta

Thy Catafalque: Meta

Ha William Bruce Rose nem nyomulna olyan látványosan, két fronton is, az Év Zenésze díjat már most gondolkodás nélkül megszavaznám Kátai Tamásnak, aki idén három komplett lemezzel köszönt be a háztartásokba, alaposan megdolgoztatva valamennyi érzékszervünket. Mivel a Sgùrr sem töltötte be még az első életévét, komoly meglepetés volt, hogy a Skócia ih...

Dan Reed Network: Fight Another Day

Dan Reed Network: Fight Another Day

Amikor Ádám pár nappal ezelőtt úgy huszadszorra tette fel az egymillió dolláros kérdést, miszerint megírom-e valaha az új Dan Reed Network-korongról az ismertetőt, nem azt mondtam, amit az előző tizenkilenc alkalommal, hanem ezt: „mit izgulsz, rajtad meg rajtam kívül ez úgysem érdekel senkit..." Ezzel persze nem a Shock! igényes olvasótáborát kíván...

Sinsaenum: Echoes Of The Tortured

Sinsaenum: Echoes Of The Tortured

Helyből elég jól hangzik, ha valahol Joey Jordison (Slipknot, Scar The Martyr, Murderdolls), Frederic Leclercq (Dragonforce) és Csihar Attila (Mayhem) dolgozik együtt, pláne, ha még csatlakozik hozzájuk Sean Zatorsky (Daath) is, illetve cementnek ott áll mellettük két igaz underground harcos is Heimoth basszer (Seth) és Stéphane Buriez gitáros (Lou...

53. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.