Egymilliószor megfogadtam már, hogy nem nézek meg lemezfelvezető klipet, és nem hallgatok meg semmilyen kedvcsináló dalt sem egy album megjelenése előtt. Természetesen nem volt ez másképp a Pride Of Lions esetében sem, mégis, miután már jól összebarátkoztam a Fearless-el, kíváncsiságom ismét diadalmaskodott – az egyébként sem létező – érdektelenség...

Öt évvel ezelőtt, a Phantom Antichrist tal saját stílusán belül elég komolyat váltott a Kreator. Milléék ugyanis jó érzékkel ismerték fel anno, hogy a Hordes Of Chaos brutalitását hiába is akarnák megfejelni, abban az irányban már elmentek a falig. A Phantom Antichrist tehát egyfajta hátraarcot jelentett; visszatérést a csapat legklasszikusabb lemezein...

„Ördög testvér, játssz még! / A hideg ráz, ha zenédet hallgatom" – ahogy a költő mondja. És milyen jól mondja! Hiszen már az első Ørdøg-lemez, a Tíz fekete dal is valóban hidegrázósra sikeredett, most pedig itt van újabb megkísértésük, a Sötétanyag, ami ha lehet, még egy nagy lapáttal rátesz a Pokol konyhájában rotyogó tűzre. Ráadásul a vörös (akarom ...

Szereted a habkönnyű dallamokat, amelyek szárnyán a nyári autózás még felszabadultabbá válik? Odáig vagy a fejedbe tuttifrutti ízű rágógumiként beleragadó, édes refrénekért? Szeretnél magadnak és párodnak szerezni egy romantikus estét, amihez andalító és egyben érzéki zenét keresel? Vagy egyszerűen csak elkötnél egy tankot, és véget vetnél ennek a ...

Mindenképpen örömteli fejlemény, hogy ha minden igaz, idén végre ismét akcióba lendül a Ratt, méghozzá az igazi, nem pedig valami tribute-csapat, amit egy minden józan arányérzékét elveszített dobos így keresztelt el. Ezt a kérdéskört nem is nagyon akarom tovább boncolgatni, szerintem minden rajongó számára elég egyértelmű, hogy inkább Bobby Blotze...

Olyankor a legnehezebb érthetően elmagyarázni, mi is a jó egy adott zenében, amikor csődöt mondanak az észérvek. Nem lehet számokkal és tényekkel alátámasztani, amit gondolunk. Illetve lehet, de nem érdemes, mert a lényeget még csak karcolni sem fogják. Amikor az érzések a fontosak: a tapintható, de meg nem ragadható atmoszféra. Az elalvás előtti u...

Ugye, hogy zavarba ejtő a cím? Az még hagyján, hogy a buli szóhoz manapság kapcsolt képzettársítás számomra nem sok jót takar, de arra is enged következtetni, hogy az aktuális kiadvány mégis folytatja a rádióbarátabb megközelítést, még annak ellenére is, hogy a srácok itt-ott megemlítették, hogy a zenekar újból a karcosabb oldalát fogja mutatni. Go...

A Norvégiából származó, prog-doom-avantgarde metalos Madder Mortemet szerencsére nem bélyegezhetjük meg a kapkodós jelzővel. Több mint húsz éves felállásuk alatt mindössze hat stúdiólemezzel (plusz három demóval és egy EP-vel) jelentkeztek, és a legutóbbi anyagaik között is három-négy éves szüneteket tartottak. A friss korong pedig nem kevesebb min...

Miközben Max Cavalera az utóbbi évtizedben egyre több zenekari konstellációban készíti az egyre szarabb lemezeket, és egyre lehangolóbb formát mutat élőben is , sosem hagyja ki a lehetőséget arra, hogy belerúgjon egyet volt zenésztársaiba , Andreas Kisserbe és Paulo Jr.-be, akik még mindig a Sepulturában nyomják. Persze tudom én is, hogy az újságírók f...

Nem szeretnék túlideologizálni semmit, de a Pain Of Salvation utóbbi bő évtizedét tekintve úgy tűnik, hogy Daniel Gildenlöw és társai a kísérletezősebb periódusok után mindig előrukkolnak egy-egy hagyományosabb megközelítésű albummal is. Már persze ha egyáltalán van értelme ilyen jelzőkkel dobálózni a banda esetében, hiszen mindez az ő esetükben né...

Egészen hihetetlen, hogy Dee Snidernek egy-két itt-ott elejtett friss felvételt leszámítva ez az első, új és saját dalokat tartalmazó teljes anyaga a Widowmaker 1994-es Stand By For Pain lemeze óta, ráadásul ha hihetünk a Twisted Sister legendás frontemberének, hamarosan jön egy másik album is. Utóbbi tény azért is fontos, mert a We Are The Ones mi...

A Devilmentről nyilván a kutya sem hallott volna, ha nem Dani Filth állna a fronton, és soha nem is kaptak volna Nuclear Blast-szerződést a Cradle Of Filth lelőhetetlen frontembere nélkül. Viszont ha már így alakult, igyekeznek a maximumig felpörgetni a motort: amennyiben hihetünk a híreknek, máris készül e novemberben megjelent második album utódj...

Még mindig a tavalyi restanciáknál járunk, de úgyis illúzió, hogy mindenről sikerül időben – vagy úgy egyáltalán – beszámolni, ami megérdemelné, úgyhogy inkább nem magyarázkodom, jobb később, mint soha. A Dark Tranquillity-féle underground intézmények esetében egyébként is adott a tábor, adott a stílus, adott gyakorlatilag minden, szóval sok újdon...