Kifejezetten érdekes pályaívet ír le a brit Bring Me The Horizon, és még érdekesebb, hogy a dolog abszolút működőképesnek is tűnik. Miért mondom ezt? Mert a Billboard-lista második helyén nyitó új album még a legutóbbi Sempiternalhoz képest is komoly iránymódosítást jelent, pedig már a 2013-as lemez is olyan volt, mintha nem is az a csapat készítette volna, amelyik mondjuk az első anyagot. Oli Sykesék mára olyan szinten maguk mögött hagyták a deathcore-os kezdőkorszakot, hogy kicsit tényleg mintha egy másik bandát hallgatnánk, viszont valahogy mégis sikerült ezt organikusan levezényelniük. A dolog nem hat erőltetettnek, és furcsa módon a tábor javarésze is elfogadta tőlük ezeket a cseppet sem nüansznyni változásokat. Nem mondom, hogy utóbbi tény minden aspektusa megfejthető, de a fő kulcs bizonyára az, hogy a zene abszolút működőképes. És ez az állítás ugye korábban nem feltétlenül állt meg velük kapcsolatban...
