Kezd felfoghatatlanná válni az az ipari méreteket öltött tömegtermelés, amit Max Cavalera produkál. A minőség, a mennyiség és a kettő jól ismert összefüggése új értelmet nyert, hiszen tíz albumnál jár az egykor sokkal szebb napokat látott Soulfly. 2010 után roppant meg valami a szemléletben, amikor az igen kiváló Omen után Max úgy döntött, kerül, ami...

A svéd death metal kitartó hódolóit valószínűleg nem fogja meglepetésként érni a hír, hogy három év elteltével itt az új Unleashed mű. A Dawn Of The Nine már a tizenkettedik lemez a sorban, vagyis a csapat alapítójának, az Entombed-előd Nihilistből is ismert Johnny Hedlundnak aligha a plafonnézegetés a kedvenc elfoglaltsága.

Érdemei elismerése mellett magam is bizonyosan később figyeltem volna csak fel a Myrkur (művész)névre hallgató dán/amerikai hölgyre, aki igazából most debütál a színtéren szimplán M névre keresztelt lemezével. A 30 éves előadót eredetileg Amalie Bruunnek hívják, dolgozott korábban modellként és játszott popzenét az Ex Cops nevezetű formáció énekese...

A Kecskemét környéki (konkrétan kerekegyházi) Stubborn (basszus)gitárosától, Kaldenekker Ferenctől kaptunk hírt az idén alakult Kiesről, és ha véletlenül ismered a Stubborn által művelt kaotikus hardcore muzsikát, akkor jól meglepődhetsz rajta, hogy Feri egy zeneileg ennyire eltérő, és hát mi tagadás, igencsak szoft produkcióban is képviselteti mag...

Soha, egyetlen pillanatra sem gondoltam, hogy a Fear Factorynek könnyű dolga lenne. A Los Angeles-i terminatormetalosok első két albuma olyan szinten előzte meg a korát, hogy azokra utána már semmiképpen sem lehetett volna gombot varrni, és emiatt tulajdonképpen semmi csoda nincs a Demanufacture utáni egy helyben topogásban. Mert szépíteni persze leh...

Nyájas Olvasó! Mond neked bármit is Dr. Justice neve? A hatdanos dzsúdós, ju-jitsus, mindenekelőtt pedig karatemester francia orvosé, aki bárhol, bármikor és bárkivel szemben fellépett az igazság és a környezet védelmében, valamint kedvelt szavajárása volt a „Kiai", az „Iaa-Ia-Ii", de leginkább személyes kedvencem, az „Ai-T-Eiii!"? Jó, ez utóbbiból...

Finoman szólva sem volt éppen üdvös az a tendencia, amit a House Of Lords utóbbi albumain tapasztalhattunk. Az előző évtized második felében legszebb régi formájukhoz visszatalált kultikus hard rockerek két fantasztikusan sikerült album után látványos zuhanórepülésbe kezdtek, és végül eljutottak odáig, hogy a tavalyi Precious Metal ra már azt mondtam...

George Kollias barátunk ugyebár egy hús-vér death metal dobos intézmény (ti. az egyiptológus Nile ütőse immár egy évtizede), és pontosan ebbéli minőségében teszi elénk első, saját neve alatt futó szólómunkáját. E körben tehát aligha kell elnézést kérnie, ha olykor elragadtatja magát, szó sincs róla. Afféle oktatóanyagból kikerekített album lett az ...

Duff McKagant aligha kell bemutatni a Shock!-on, de ha netán mégis egy kő alatt töltötted volna az elmúlt évtizedeket, vagy életedben először tévedtél volna rockzenei weboldalra, azért kötelező jelleggel leírom, hogy a hórihorgas szőke basszer/gitáros/dobos/énekes/újságíró/üzletember/harcművész annak idején a Guns N' Roses klasszikus felállásában z...

Hát nem őrület? Eljutottunk oda, hogy a szólógitárt gyújtópontba állító instrumentális rockzenében már azt kell nonkonformistának tekintenünk, aki nagy kéztördelések közepette a negyedszázaddal ezelőtti konvenciókat veszi alapul. Bizony, nem keveset változott a műfaj a '80-as évek végi aranykor lecsengése óta, és nem előnyére. Ez a rengeteg szépség...

A Venomhoz hasonlóan Newcastle-ből elstartolt Raven a brit heavy metal új hullámának prominens szereplője volt, és ugyan soha nem lettek még csak megközelítőleg sem akkora sztárok, mint a Maiden vagy akár a Saxon, azért így, abszolút underground névként is olyan nevekre gyakoroltak bevallottan jelentős hatást, mint a Metallica, a Kreator, a Hellowe...

Szögezzük le rögtön az elején, hogy eszem ágában sincs az objektív, elfogulatlan bíráló szerepében tetszelegni. Semmi értelme tagadni, hogy a Symphony X az örökös kedvenc zenekarom, amióta először meghallottam immár csaknem két évtizeddel ezelőtt az Of Sins And Shadows agyszaggató nyitóriffjét, és mindenekelőtt Russell Allen mindent überelő orgánum...

Kedvenc San Franciscó-i plagizátoraim visszatértek, ezúttal egy négyszámos EP-vel, én pedig ezennel a puszta hírmondáson túl sok minden mást nem is szeretnék magamra vállalni. Hiszen a helyzet változatlan, sok újat elmondani nem lehet (ők sem akartak), a korábbiakat megismételni pedig üres szócséplésnek tűnhet. A játék még mindig a Black Sabbath éj...