Ha nagy hirtelenjében híres portugál rockbandákat vagy -zenészeket kellene felsorolnom, a Moonspell – és persze Nuno Bettencourt – kivételével nem nagyon tudnék világviszonylatban is ismert előadókat említeni, pedig az országban mindig is komoly underground rockmozgalom létezett. A Moonspell mindenesetre már a '90-es években kivívta magának azt a p...

Ők azok a srácok, akik akár előbbre is tarthatnának népszerűségben, igen. A zenekarban minden adott hozzá: van egy klassz gitáros (Magnus Henriksson) és van egy remek hangú frontember ( Dzsudzsák Balázs Erik Martensson), van dallamérzék, és van... Jó, nem is tudom, még sincs meg valami, amitől igazán pezsegne ez a négyes, na de hát nem mindenkinek va...

Kénytelen vagyok rögtön az elején leszögezni, hogy Koroknai kollégával ellentétben engem kevés dolog tud jobban tűzbe hozni, mint egy instrumentális album megjelenése a prog/jazz metal színtéren, különösen, ha olyan szintű kiéheztetés előzi meg, mint kis hazánk egyik, nemzetközileg is leg(el)ismertebb zenekara esetében. Az már jó ideje nem kérdés, ho...

Kénytelen vagyok segget csinálni a számból a Stone Sour háromrészesre tervezett, feldolgozásos EP-sorozatának első adagja kapcsán. Pár nappal ezelőtt, a Prong Songs From The Black Hole -jának kritikájában sokadszorra adtam hangot azon véleményemnek, amely szerint a szolgai, többé-kevésbé az eredetihez hű utánjátszásoknak nincs sok értelme. Ezt a maga...

Négy éven belül a harmadik Ereb Altor-koronghoz van szerencsém, ez a tény pedig módot ad némi összegzésre is a svédek háza táján. Mivel a főszereplők prioritásai látványosan a Hammerheart-korszakos Bathory tribute-ként is felfogható, jelen banda felé mozdultak el, ma már tényleg csak a rend kedvéért illik megjegyezni, hogy az epikus doomot művelő I...

Párszor leírtam már itt, hogy sikerei csúcsán nem nagyon tudtam komolyan venni a Papa Roachot. Oké, adott volt a Last Resort, egy minden szempontból irgalmatlanul hatásos, profi módon megírt sláger (azzal a bizonyos egyértelmű Maiden-idézettel), viszont egy problémám így is akadt velük: 2000-2001 környékére én már pont kiöregedtem abból a korból, a...

Nekem is gyakorlatilag elsőre feltűnt az öt év szünet után megérkezett Enki hallatán, amit egyébként szinte mindenütt szóvá tesznek a Melecheshnek, hol pozitív, hol negatív felhanggal: jelesül, hogy ez az album Ashmediék eddigi legletisztultabb megszólalású, és emiatt is talán leginkább hallgatóbarát munkája. Jóelőre leszögezem: én ezt egy pillanat...

Érdekes látni, ahogy a – nekem mindig is mondvacsináltnak tűnő – djent műfaj (alműfaj?, stílusirányzat?, múló hóbort?) alig néhány év alatt a saját dugájába dől: vezető zenekarai egyre vehemensebben rugdossák a saját maguk köré épített doboz falait, a Meshuggah különösebben nem foglalkozik az egész jelenséggel (de miért is tenné?), követő pedig min...

Jó szériát fut az utóbbi időben a Prong, így különösebben nem akarok belekötni abba, hogy ők is feldolgozáslemezzel jelentkeztek – sok pénz az ilyesmiben nyilván nincsen, szóval tényleg az önfeledt örömzenélés a cél, és ha már lendületben vannak, végső soron miért ne férne be náluk is egy ilyen kiadvány? Főleg, hogy Tommy Victorék hatásai mindig is...

Ha a név nem lenne árulkodó, a Cellophane című nyitószám jó kétperces, kifejtős, mocskos-zajos-lucskos (...) intrója sem hagy szemernyi kétséget afelől, miben is utazik a budapesti Hot Beaver: ugyan a mai napig utálom ezt a stílusmegjelölést, leginkább mégis le kell stonereznem a zenekart, és így kábé mindenki egyből vágja majd, mi a lényeg. Ez egy...

A biztonsági metal egyik nagymestere ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Öt hosszú esztendő telt el a legutóbbi Reptilian megjelenése óta, s az énekes csere ellenére (Obsidian Claw a gitár mellé a mikrofont is kérte magának) egy az egyben ugyanazt lehetne írni mindkét albumról. Mert a Keep Of Kalessint egyetlen szóval lehetne jellemezni tökéletesen...

„Nincsen rossz álom. Mert amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak."

(Krúdy: Álmoskönyv)

Örvendjenek az anime metal hazai rajongói, hiszen a műfaj egyik leginkább autentikus művelője, a japán Sigh az alapember Shinichi Ishikawa távozását követően is él és virul, mi több, három évvel az In...

A Van Halen a kedvenc bandáim egyike. Majd' negyedszázada az. Eme tény azonban nem könnyíti meg a dolgom az aktuális VH-kiadványok értékelésekor. Rajongóként ugyanis hajlamos lennék szemet hunyni olyan tények felett, amelyek mellett kritikusként nem mehetek el szó nélkül, tehát magamban mindenképpen kettős mércét alkalmazok. Nincs ez másképp a vado...