„Nézd! Megmozdult. Életben van. Életben van!", idézhetném Dr. Frankenstein emlékezetes szavait, amikor teremtménye szemében először gyúlt fel az élet szikrája a mozivásznon 1931-ben. És bizony a helyzet az, hogy még csak nem is túloznék nagyon, hiszen a floridai Obituary pályafutása második leghosszabb kihagyása után, mintegy öt év elteltével a legutóbbi Darkest Day lemez után tér vissza idén kilencedik csapásával.
Magányos énekes egy szál akusztikus gitárral kiül a színpadra, és nagy átéléssel előadja saját szerzeményeit. Szinte már klisés is ez a kép, pedig ha jobban belegondolunk, inkább csak filmekben látjuk, mint élőben találkoznánk vele. Mert hirtelenjében végiggondolva, kit tudnánk felsorolni a magyar előadók közül, akire igaz lenne? Jó, Cseh Tamás szi...
Már a tavasszal bemutatott Köpök rátok hallatán kíváncsi lettem, mihez kezd az idei lemezen a Tankcsapda. A dal egyrészt lényegesen jobban szólt, mint akármi, amit a zenekar valaha is kiadott a kezei közül, másrészt volt benne egy olyan húzás, olyan nehezen körbeírható plusz töltés, amit elég rég nem hallottam ebben a formában Lukácséktól. A másodi...
Rögzítsük mindenekelőtt, hogy aki a dél-angliai Dartmoor lápvidéken doom metalra adja a fejét, annak a hitelessége legalábbis nehezen megkérdőjelezhető. Legalábbis nekem bizonyosan rendkívüli módon tetszik a földrajz és a muzsika ilyetén összemosódása, ezért sem teszek fel a brigádnak keresztkérdéseket. Különben, tudjátok, kísértetjárta és legendák...
Azokban a sanyarú időkben, amikor létezhet a Slayer Jeff Hanneman (és Dave Lombardo) nélkül, az AC/DC Malcolm Young nélkül, a Slipknot Paul Gray és Joey Jordison nélkül (még ha nem is teljes mértékben helyezhetők a nevezett zenekartagok egy kalap alá), el kell fogadnunk, hogy bárki és bármi pótolható, közhelyesen szólva: a folyók nem változtatják m...
2004-ben az Astral Doors úgy robbant be a semmiből első lemezével, az Of The Son And The Fatherrel, hogy a klasszikus hard rock hívei hetekig keresgélték az állukat a padlón. A legszebb Rainbow-, DIO- és Purple-hagyományokat ápoló csapat ugyanis egy bivaly énekessel és remekbe szabott dalcsokorral támadott, amelynek hallatán az elismerés nem is mar...
Végül csak megcsinálták... Pedig esküszöm, az At The Gates esetében akár fogadni is mertem volna rá, hogy nem lesz új album, hiszen minek is lenne ennyi idő után, ilyen életművel és örökséggel. Érdekes lenne egyszer megkérdezni a banda valamelyik tagjától, hogy volt-e szerepe korábbi konzekvens döntésük megváltoztatásában a Carcass tavalyi mintasze...
Az utóbbi időben ijesztően megnőtt Magyarországon a medvetámadások száma. Áldozatára lesett a közönséges barnamedve, mindenhol élelem után kutatva, nem kímélve a különféle vendéglátóegységeket sem (Bearfood, Barbears), de felbukkantak egzotikus alfajok (Vicious Panda), illetve a hazánkban szintén nem őshonos Grizzly is. Ez utóbbi tán a legveszedelm...
Minden előzmény nélkül érkezett néhány hónappal ezelőtt a hír, hogy az Exodus megvált Rob Dukestól, és a továbbiakban ismét az a Steve „Zetro" Souza áll majd a fronton, akinek hangja a Bonded By Blood ot leszámítva valamennyi klasszikus Exodus lemezen hallható. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a csapat és Rob teljesen máshogy látták a történteket: mí...
Jó sok minden történt Dave Lombardóval, mióta két éve kihozta a Philm első lemezét, így nem is megyek most bele az események taglalásába, nagyjából úgyis mindenki tud mindent. A lényeg, hogy a side-projektként működtetett trió mára Dave főcsapatává vált, a kérdés már csak az, elegendő-e ez a bizarr banda ahhoz, hogy Lombardo megálljon vele a lábán....
Azért a Fehér Sólyom, avagy Kovács Ákos ma is ügyesen keveri a lapokat, és többek között éppen az újra és újra felbuzgó fikacunami is bizonyítja, hogy áldott-áldatlan munkássága ma sem hagyja hidegen az embereket. Miután az elmúlt időszakban sikerre vitte a meredek hangzásbeli váltást hozó 2084 szintirock-produkcióját, majd újfent learatta a babéroka...
2011 januárjában röppent fel először a hír, hogy a Sanctuary újra él, és Warrel Dane-ék már akkor is komoly tervekkel vágtak neki a zenekar újjáélesztésének. Igaz, akkor még létezett a Nevermore, plusz Lenny Rutledge mellett Jeff Loomis gitározott, akit később Shannon Sharp váltott egy rövid időre, majd végül Brad Hull lett a befutó az őstag Sean B...
Szürke és kietlen ipari terület közepén állunk, körülöttünk acélmonstrumok, fémszerkezetek, kerekek, láncok, sátáni masinák. Minden fekete és élettelen, por és olajszag száll ránk a levegőből, lerakódva bőrünk alá, miközben a gépek zúgva-surrogva-kattogva végzik véget nem érő, fáradhatatlan munkájukat. Két szikár alak tűnik fel a horizonton, és szé...
A Sick Of It All originális NYHC-ja egy különösen alattomos parasztlengő. Semmi agyalás, semmi taktikázás, semmi különös, csak egy lendületből leadott irtózatos erősségű pofon oda, ahol az a legjobban fáj. És ez így megy már közel harminc éve, az elvárt színvonalon, bárminemű csalódás és/vagy meglepetés nélkül. Hogy aztán ezt valaki primitív egysze...
„Adj egy ötöst – de rómait!" – invitálta a szimpatizánsokat a Riot Mark Reale halála után megmaradt tagsága a zenekar reaktiválásakor. A három év után is kiváló Immortal Soul után, amelynek munkálataiban még a zenekarvezető is részt vett, adta magát a kérdés, hogy van-e létjogosultsága egy új lemeznek, még ha kissé módosított néven is. Mert ugyan szép...
Emlékszem, a 2000-es évek elején a svéd Falconer volt a heavy metal egyik új üdvöskéje, az aktuális nagy szám. Az egyébként remek, 1999-es Gathered Around The Oaken Table után feloszlott Mithotyn romjain Stefan Weinerhall gitáros vezérletével alakult csapat valami egészen újszerű és egyedi hangulatban keverte zenéjében a folkos és heavy metalos meg...
Ma már talán el sem hiszi senki a fiatalabbak közül, hogy anno a '90-es évek első felében micsoda jelentőségteljes eseménynek minősült egy-egy Mr. Big-album megjelenése. Hard rock-hívők őrültek meg, MTV előtt ülő tinilányok olvadtak el, zenészek vesztek el hangszereikben a virtuóz módon elővezetett, ám közérthetősége okán univerzális melodikus rock...
Tulajdonképpen marha egyszerű dolgom lenne, ha agyagba akarnám döngölni a Blues Pills első lemezét. Adott a retro-hullám kellős közepén egy svéd-amerikai-francia koprodukcióban dolgozó csapat, akik a mai hangzást leszámítva akár 1970-ben is letehették volna az asztalra ezt a lemezt, és ezt most tényleg így hidd el nekem: a fronton természetesen egy...
Egy szűk évtizeddel ezelőttről rémlik, ahogy az akkor máris több-mint-reménység státuszban leledző 1349 lemosta a pályáról a honfitárs Gorgorothot a közös pesti koncertjükön. Tudvalévőleg egyik társulat életműve sem a feledhetetlen dalokról, inkább a mindent eltipró sötét intenzitásról szól, és ezen a hazai terepen a norvég pestisjárvány kitöréséne...
Doom-fronton az elmúlt évek egyik legnagyobb dobását a Koporsóvivő színre lépése jelentette. A semmiből tűnt elő ez az arkansasi négyes, és 2012-es anyaguk, a Sorrow And Extinction elég szuggesztív módon verte bele a hallgatóba, hogy a srácok hogyan is látják a doom metal lényegét. A kritikusok pedig – amelyek rendre felhozták a Candlemass, a Cathedr...
Kicsit ugyan megcsúsztam ezzel a lemezkritikával, de a fergeteges szerdai koncert megadta a végső lökést ahhoz, hogy ledolgozzam a restanciát. Hamarosan nálunk is olvashatsz majd a Crucified Barbara első pesti fellépéséről, elöljáróban azonban legyen elég annyi, hogy a négy svéd csajszi olyan energikus bulit vezetett elő, aminek tükrében még a műfa...
Jó ideje lőttek a milliós és sokszázezres lemezeladásoknak, így az öregedő zenészek különféle projekteket (igen ritka esetekben szupergroupokat) hoznak össze, hogy minél több lábon álljanak, legyen mivel foglalkozni/koncertezni gyakorlatilag megállás nélkül. A hosszú hónapokig otthon láblógatós időknek vége, ezt már csak azok a szupersztárok engedh...
Bő négy évet kellett várnunk a doom metal hazai zászlóshajója, a Wall Of Sleep ötödik sorlemezes eljövetelére, ráadásul – kis túlzással – a 2010-es When Mountains Roar megjelenése és az azt követő néhány koncert lefutása után tényleg semmi infó nem érkezett a házuk tájáról. Oké, el kell fogadnunk, hogy a WOS többé-kevésbé hobbicsapat, emiatt egész ...
Az emberek túlnyomórészt szeretik a gyerekeket. Szórakoztatók, többnyire őszinték, és bár rengeteg türelem kell hozzájuk, a saját kölökhöz mindig jut belőle. Az egészséges lelkületű és sorsú ember pedig szeret játszani, és szívesen idézi meg gyermekkorát. Paul Gilbert előszeretettel bolondozik. A világ is harmonikusabb lenne, ha csak feleannyi – pe...
Ugyan nem ma kezdte a hazudozást a szegedi Real Lies zenekar, ám sok víz lefolyt a Tiszán azóta, hogy utoljára felbukkantak. Ez pedig a Tenorman elnevezésű EP volt még 2009-ből, és azóta akkora csönd honolt a tájékon, hogy – őszintén megvallva – egy kicsit már én is elfelejtettem, hogy milyen zenét is rejtettek az olyan számcímek, mint a Kamionpuszi ...
Mondják, hogy a kor nem érdem, állapot csupán. A sors fintorral vegyes kegyelmi állapota Leonard Cohent – néhány nappal 80. születésnapját követően – újfent vadonatúj dalok kiadására sarkallja. Kellett ehhez egy alkalmazott árulása és persze a főhős hallatlan bátorsága, hogy végérvényesnek szánt elvonulása után visszamerészkedjen egy olyan zenei kö...
Bizonyos körökben a Dwarves legendának számít. Olyan körökben, ahol erény a veszélyesség és a kiszámíthatatlanság, elvárt magatartásforma a nonkonformitás, és még a szexuális aberráció és obszcenitás is belefér a képbe. Az erőszak nem akadály, mint ahogy a droghasználat sem, a botrányok pedig kifejezetten részei a munkaköri leírásnak. Természetesen...
Facebook
Twitter