Iszonyatosan nehéz lesz szavakba sűríteni a hazai The Moon And The Nightspirit formáció legújabb lemezén hallható muzsikát, ugyanis amellett, hogy a stílusában az év egyik legkülönösebb kiadványáról beszélek, még meg kell próbálnom valamelyest objektív véleményt is alkotni róla. De előre leszögezném, hogy ez nem fog sikerülni. Igen, a 2014-es év eg...

Jó egy évvel ezelőtt, Mark Lanegan korcs lemeze, az Imitations kapcsán abbéli reményeimnek adtam hangot, hogy a jó maestro részéről egyszeri elrettentés volt ez a kis kísérlet, legközelebb majd visszazökken vele a szekér a rendes kerékvágásba. Hát ez sajnos nagyon nem jött össze, ugyanis rágom már egy ideje a Phantom Radiót, de azt kell mondjam, ez b...

Személy szerint imádom az újraértelmezéseket. Amikor egy jól ismert dallamot vagy dalt másfajta zenei közegben, hangszerelésben vagy megközelítésben hallok, mindig eszembe jut, hogy a zene az élet egyik leghatalmasabb „játszótere" és egyben végtelen lehetőségek tárháza is, hisz minden művész tudja, hogy végleg befejezett alkotás valójában nem is lé...

Bármekkora vargabetűket is tett fennállása majd' negyed évszázada alatt a Harem Scarem, azzal azért nem nehéz kiegyezni, hogy a '90-es évek legfontosabb dallamos albumai közül legalább három szárad Kanada valóban kultikus melodikus rockereinek lelkén. A mai napig elérzékenyülök, amikor leveszem a polcról a hét lakat alatt őrzött, zseniális bemutatk...

Az Apey & The Pea Ördögi nektár ja számomra a tavalyi év legjobb hazai lemezét jelentette, amit azóta is igen gyakran és nagy kedvvel hallgatok. A címadás és az Antikrisztus borítóra tétele azonban egyértelműen jelezte: jó lesz vigyázni, itt bizony koncepcionálisan folyik az ördöggel cimborálás! Hát, a trió bizony még ehhez képest is bekeményítet...

Jó tíz évvel ezelőtt, amikor megjelent a The Oncoming Storm lemez, úgy tűnt, az Unearth egyike lesz azon amerikai zenekaroknak, amelyekre akár nagyon fényes jövő is várhat. Imádtam és széthallgattam azt a lemezt, mai fejjel is kiemelkedően jónak tartom, és azzal együtt, hogy a 2004-es szintet soha többé nem tudták már nemhogy felülmúlni, de megisméte...

Nikki Sixx korunk egyik legzseniálisabb dalszerzője, egyben üzletembere – ehhez kétség nem férhet. A 2007-es The Heroin Diaries Soundtrack vélhetően azért lett kiemelkedően jó, mert egy valóban komoly életrajzi regény mellé készült, a 2011-es This Is Gonna Hurt ennek már halványabb másolata volt, jóval szerteágazóbb zenei világgal. Talán maguknak a tagok...

Volt egyszer egy zenekar. Kicsit mást akartak csinálni, kicsit beskatulyázhatatlanok voltak, kicsit megelőzték a korukat, kicsit nehezebben befogadhatók voltak, és kicsit belebuktak ebbe az egészbe. Ebbe a sablonba bárki könnyedén belepasszinthatja saját bejáratú, „meg nem értett zseni" kategóriába eső kedvencét, én itt és most a The Bedlamra gondo...

Tori Amosnak minden oka megvan rá, hogy e magazin hasábjain szerepeljen, hiszen ő az egyik legjobb példa arra, hogy a fajsúlyosságot, a drámaiságot, a feszültséget és az energikusságot nem csupán széttorzított és mélyrehangolt gitárokkal lehetséges a zenében megteremteni. Arról nem is beszélve, hogy számtalan rockzenészre volt óriási hatással és fo...

A nápolyi székhelyű Frontiers kiadó elévülhetetlen érdemeket szerzett a bő másfél évtzeddel ezelőtt még katatón állapotban vergődő melodikus rock és AOR zenék újbóli köztudatba kerülésében, az olaszok szinte egyedül állították talpra a dallamos szcénát. Megszámlálhatatlan kiváló albumot köszönhetünk nekik, a '80-as évek szupersztárjait és kultikus ...

Vannak esetek, amikor huszadik meghallgatás után sem jutok előbbre egy lemezzel. A Russell Allen és Jorn Lande hangszálmágusokra épülő sorozat immáron negyedik eleme, a The Great Divide pont ilyen alkotás. Az előző darabok dalszerzője, valamint jószerével egyszemélyes zenekara Magnus Karlsson volt, idén viszont a dalszerzéssel és a gitármunkával Ti...

Aligha találhatnék jobb kifejezést az elegánsnál Joe Bonamassa zenéjére. Pontosan olyan, mint ahogy ő maga is megjelenik és öltözködik: a mindenkori szolid zakó, élére vasalt nadrág, csillogó lakkcipő és bezselézett séró tökéletesen kifejezi a gitáros hozzáállását az általa képviselt irányzathoz. Bluesról beszélünk ugye, ami – klisésen szólva – egy...

Bármennyire hihetetlen, de élnek még emberek ezen a sárgolyón, akiknek az életében a fontossági sorrend elején még mindig a nagybetűs zene áll. A Nightingale frontembere, Dan Swanö is ilyen figura lehet, hiszen ha napokat töltenék el csupán azzal a szándékkal, hogy felkutatnám azt a töménytelen mennyiségű zenekart, projektet és formációt, akiknél v...