Nagyjából maradt az eddigi csapásvonalon az első albumával igazi meglepetéssikert aratott Blues Pills, vagyis Elin Larssonék továbbra is olyanok, mintha egy időgép segítségével mászkálnának ide-oda 1968 és 2016 között, a rockzene hőskorában született dalokat, riffeket mentve át a 21. századba. De mint mondtam, csak nagyjából, a Lady In Goldon ugyanis egyértelműen nagyobb teret nyert a soulos, elszállósabb irány, mint a debütön. Ez a vonal eddig is megvolt a bandánál, vagyis váltásról semmiképp sincs szó, viszont biztos vagyok benne: lesz, akinek nem annyira jön majd be ez az apró aránymódosítás.