Úgy tűnik, Kátai Tamás és a Thy Catafalque meséjének sikertörténete egyelőre felfelé ível. Tavaszi első találkozásunk számomra katarzis-jellegű élményt okozott, de ez borítékolható volt, hiszen ha sokáig vársz valamire, ami végre megvalósul, az egyszeri és megismételhetetlen élménnyé válik. Így nem is vártam, hogy az őszi Thy Catafalque-koncert érzésben ugyanazt adja. Megtippelni nem tudom, mennyien voltunk ott másodszorra, és mennyien jöttek első alkalommal, és arról is csak halvány elképzeléseim vannak, hová lehet még kifuttatni a történetet, de ötletek akadnak, én például szívesen megnéznék egy simán elektronikus szettet más dalokkal, vagy akár egy akusztikus estet, bár az talán már vékony jég. Mindenesetre az Akvárium nagyterme ismét megtelt, noha tanulva az előzőekből, ezúttal kevesebb jegyet adtak el, hogy lélegezni és mozogni is lehessen a táncparketten.
