El lehet éppen vonulni eltartott kisujjal a kertek alatt is, de ha őszinték akarunk lenni, be kell látni, hogy a black metal több-kevesebb mértékben mindig is színház volt. Az volt már Dead és az egészen korai Mayhem idejében is, és amíg ilyen fajsúlyos képviselő vannak a jelenkori színtéren, mint például a svéd Watain, köszöni szépen, él és virul ez a vonulat. Kivételesen semmi gúny nincs ebben a megállapításban részemről, mindenkiben feltámad néha a gondolat, hogy megnézzen egy jó színházi előadást, és ha így van, akkor lehetőleg olyanok társaságát keresi, akik ennek a legértőbb művelői. Ezúttal én is a látványos előadás és egy nagy favorit kedvéért merészkedtem az oroszlánbarlangba.
