Kissé megcsúsztunk ezzel a beszámolóval, de amúgy is kissé elsikkadt volna a nagy nevek fellépéseinek és egyéb lakossági események árnyékában, szóval jobb későn mint soha. Pláne, hogy ugyanez történt az ugyanitt megtartott Tygers Of Pan Tang-koncerttel is, amely ettől persze még az év egyik legjobb bulija volt. Ami a Jelusicket illeti, jó kis hétzáró és nyárindító csomagnak ígérkezett ez a péntek esti összeállítás, amelyet kvázi last minute hirdetett meg a szervező, de így sem volt kérdés számomra, hogy ott a helyem, mert Dino Jelusic munkásságát kimondottan kedvelem, ahogy azt szólólemeze kapcsán is egyértelművé tettem. És a koncert alapján az is elmondható, hogy messze nem lőtte még el az összes puskaporát, mert élőben méginkább kiderült, hogy mennyire sokoldalú tehetség a horvát üdvöske.
